Sziasztok!
Kaylának ezúttal újabb veszélyekkel kell szembenéznie. Ezen felül szembesül egy olyan mély fájdalommal, ami nem csak hogy tükre a sajátjának, de sokkal mélyebb gyökerei vannak, mint gondolná
Jó szórakozást!
„Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal. A szeretet nem ismer sem időt, sem távolságot”
Kaylának ezúttal újabb veszélyekkel kell szembenéznie. Ezen felül szembesül egy olyan mély fájdalommal, ami nem csak hogy tükre a sajátjának, de sokkal mélyebb gyökerei vannak, mint gondolná
Jó szórakozást!
„Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal. A szeretet nem ismer sem időt, sem távolságot”
/Müller Péter/
Nem létezik… Ez
egyszerűen nem történhet meg velem… Mi a francot követtem el előző életemben,
hogy az isten most ezzel büntet?! Nem hiszem el, ezek sosem adják fel…
- Biztos, hogy itt van?
– Szorosabban simulok a konyhát és a folyosót elválasztó falhoz. Ulrich és a
fogdmegjei már legalább tíz perce kutatnak a házban, de szerencsémre még
egyiküknek sem volt annyi esze, hogy benézzenek ide. Ha legalább Nina itt
lenne, de persze, hogy ő sincs itt, mikor szükségem lenne rá. Egyedül nem
tehetek ellenük semmit sem, elvégre egy „hitvány” kis emberke mit tehet a nagy
és csúnya, mellesleg panelház méretű démonok ellen? Mert hát persze, hogy
démonokat kellett utánam küldenie. Miért ne?
- Itt kell lennie. –
Ulrich szája nyilván már habzik az idegtől, ugyanis a nemrég elhangzott kis
dialógusból kitaláltam, hogy a fazon szimplán meg van kattanva, és nem direkt
hagyott elfutni. Nem tudom, hogy ebből nekem előnyöm, vagy hátrányom
származik-e. Csak remélni merem, hogy az előbbi, mert ha nem… akkor bizony
szarban van a haza… Lábdobogás jelzi, hogy hosszas kutakodás után észrevették a
konyhába nyíló ajtót. Sietve rejtőzöm el az egyik nagyméretű szekrény és a hűtő
közötti résben. Ha felmennek az emeletre, semmit nem fognak találni egy
bevetetlen ágyon kívül, de talán lesz annyi időm, hogy kimeneküljek a házból.
Ha meg nem, hát akkor marad a jól bevált, ámbár kevésbé szeretett taktika:
beletörődni, hogy ennyi volt. De ezt az örömet senkinek sem adom olyan könnyen!
Csizmás lábak haladnak felfelé, de én már azelőtt kirontok a búvóhelyemről,
hogy az utolsó démon teljesen felért volna. Nem törődve az ajtó csattanásával a
fák közé vetem magam. Rövidesen meghallom az utánam vágtató démonok
káromkodását is, ami – nagy megkönnyebbülésemre – egy hatalmas, macskától
származó morgással vegyül. Szóval Nina is megkerült végre. Kiáltások és
gurgulázó hangok kísérik lépteimet, de nem állhatok meg hallgatózni. Kirohanok
az erdős részről, és berongyolok az Akadémia épületébe. Délelőtt tíz óra révén
mindenki az iskolában van, rengeteg mosolygó és meghökkent arc köszön rám. Oda
sem bagózok, rohanok tovább. Az igazgatói iroda előtt torpanok meg. Két
választásom van. Vagy bemenekülök Mr. Wolf szobájába, vagy tovább szaladok.
Végül is, egyre megy, a szag alapján úgyis megtalálnak. Itt legalább
elbújhatok. Kopogás nélkül esek be az iroda ajtaján, de én jobban meglepődöm a
benti látványtól, mint az Igazgató az enyémtől. Odabent Hannah mered rám tágra
nyílt, döbbent tekintettel. Szólásra nyitja a száját, de én már be is csaptam
magam mögött az ajtót. És ezzel bele is rohanok az engem üldöző három démon egyikének
a karjaiba.
- Felesleges
menekülnöd, kislány. – vigyorog rám az egyik. Gusztustalan malacpofáján egy még
rondább mosoly (féle) jelenik meg, ezzel még inkább elcsúfítva az arcát. Már ha
ezt arcnak lehet nevezni… Nem tudok tovább hátrálni, ugyanis sarokba
szorítottak a szemetek.
- Ugyan már, jól fogunk
bánni veled, nem fog fájni… nagyon. – röhög a markába a másik. Miközben egymást
ugratják, mögöttük kinyílik az ajtó, és Hannah lép ki rajta. Érdeklődve
szemléli a balfék mesterhármast. Tekintetemmel próbálom megüzenni neki, hogy
húzzon el a sunyiba, de mint eddig sose, úgy most sem hallgat rám. Derűs
hanggal szólítja meg a démonokat.
- Ugye tudjátok, hogy
ez mekkora hülyeség tőletek?
Mindannyian megpördülnek, én pedig a tenyerembe
temetem az arcomat. Úgy érzem, menten sírva fakadok… Miért nem érti meg, hogy
mindannyijuknak az a legjobb, ha elfelejtik, hogy én is létezem?! Ennyire nem lehet
sötét! Dulakodás hangja töri meg a feszélyezett csendet, diákok sikolya hatol
át a falakon. Szerencsére azonnal rájövök, mi okozza a tömeghisztériát. Nina
fordul be a folyosóra, sárga szemeivel rezzenéstelenül méri fel a környezetet. Ahogy
kecsesen felém lépdel, megkönnyebbülésem azonnal semmivé foszlik. Mert Nina nem
egyedül jött…
- Tűnjetek a közeléből.
– A tengermély hang halk morgásba fordul, amitől azonnal borsódzni kezd a
hátam. Viharszürke tekintete keresi a pillantásomat, de én eltökélten
tanulmányozom deszkás cipőbe bújtatott lábamat. Hallom, hogy a három démon
lélegzete is elakad, igaz, teljesen más okból, mint az enyém. Azonnal elhátrálnak
tőlem, és megkerülve a feléjük vicsorgó démon-tigris párost, gyorsan elszelelnek.
Eközben én, Hannah, Noah és persze Nina cirkuszi látványosságként funkcionálunk
az itteni diákok és tanárok számára. Ez, és a tény, hogy nem tudok elmenekülni,
elég kedélyrombolóan hatnak rám. Noah közelebb lép, de feltartott tenyerem
láttán megtorpan. Bőszen kerülöm a pillantását, miközben imádkozva elindulok, a
szabad elvonulás reményében. Micsoda meglepetés, nem sikerül. Mielőtt elhúzhatnék
mellette, Noah megragadja a karomat, és visszaránt maga elé.
- Kerestelek, Kayla.
- Igen, de minek?
Tisztán és világosan kijelentettem, hogy nem akarlak látni többé. – Fáj, hogy
így meg kell sebeznem a szavaimmal, de meg kell értenie, hogy mellettem nem lehet
jó élete. Vagyis, inkább hosszú élete… Minden egyes kiejtett szóval erősebben
szorítja a könyökömet, de nem szisszenek fel. Megérdemlem, hogy fájjon.
- Mondd a szemembe, bambina! Mondd ki, hogy nem kellek
neked, és akkor hagyom, hogy a saját utadat járd. – Arcomról minden érzelmet
eltűntetek, úgy nézek fel rá. Mikor a szemébe nézek, majdnem kiesek a
szerepemből. Jézusom, hisz már egy hónapja nem láttam… De mi lesz velem egy
életre, ha már egy hónapot is ilyen nehezen bírtam ki?
- Nincs rád szükségem. –
A szívem kettéhasad, mikor a remény minden szikrája kialszik Noah szemében.
Arca semmit nem tükröz, csupán ürességet. Elengedi a karom, és félreáll. Ninára
pillantok, de ő letelepedett Hannah lábaihoz, és nem úgy néz ki, mintha fel
akarna állni. Keserűen veszem tudomásul, hogy ismét egyedül maradtam…
Kisietek az épületből,
és felkapva a táskám, amit az egyik bokor mögé rejtettem, a belváros felé
veszem az irányt. Próbálom kiverni a fejemből Noah megtört tekintetét. Annyira
a karjába akartam vetni magamat, hogy megcsókolhassam… Olyan nagy volt a
kísértés, de… nem tehetem ezt vele. Nincsen jogom magamhoz láncolni, mikor
hamarosan meghalok. Főleg, hogy Brannak és Ulrichnak is rám fáj a foga.
Rosszabb vagyok, mint egy istenverte akciófilm bajbajutott főhősnője… A
csuklómba hirtelen erős fájdalom nyilall, amit eddig elfojtott az adrenalin.
Muszáj megmutatnom valakinek, és a már lassan állandóvá vált hányingeremmel is
kezdenem kellene valamit. Ki tudja, mivel mérgezett az a szemét két héten
keresztül. Rohanvást próbálom kitalálni, mihez is kezdjek. A Metropolitanbe nem
mehetek, ott azonnal megtalálnának. Persze, most már csak Bran és Ulrich elől
kell menekülnöm. Noah többé nem fog keresni…
Jobb lesz egy
magánrendelőbe bemenni, és már azt is tudom, hol találok egyet. A First
Avenue-n lerohanva találom meg Dr. Matthew Bronski magánrendelőjét. Ő a
családom egyik közeli barátja volt, nevelőapám haláláig. Emlékszem, kiskoromban
mindig a térdén lovagoltam, aztán egyszer csak… eltűnt. Születésnapom
alkalmából mindig küldött nekem egy üdvözlőkártyát, de semmi több. Remélem,
azért a rendelője még megvan. Belépve kicsit megrettent a sok idős ember, akik
közül azonnal kitűnök, és nekem most ez hiányzik a legkevésbé. A rendelő ajtaja
kinyílik, és egy fiatal nővérke dugja ki a fejét. Azonnal odasietek hozzá.
- Elnézést, szeretnék pár
szót váltani Dr. Bronskival.
- Kisasszony, itt
mindenki erre vár. Kérem, foglaljon helyet, a doktor úr majd szólítja.
- Makayla? Tényleg te
vagy az? – Matthew intésére az asszisztens, rosszalló pillantásokat vetve
felém, de beenged a rendelőbe.
Matthew pontosan úgy néz ki, ahogyan emlékszem
rá. Barna hajába ősz tincsek vegyülnek, kecske szakálla is inkább fehér,
mintsem barna. Kedvesen csillogó, kék szeméből még nem kopott ki a megértő
melegség, és ennek én most külön örülök. Kiküszködi magát (elsősorban
hordószerű hasát) a kicsinek tűnő íróasztal mögül, és csontropogtató ölelésben
részesít.
- De régen láttalak! Mi
szél hozott erre?
- Na igen, nem ma volt
már. Szükségem van a segítségedre, Matt. – Ezzel felhúzom a ruhám ujját a
csuklómon. Matt óvatosan a vizsgálóasztal felé terel, és a lámpa alá dugja a
karomat.
- Ez elég csúnyán
elfertőződött. Mit csináltál vele? – Na, fasza… Erre mégis mit mondhatnék? „Áh,
csak valami elmebeteg megkötözött, és két hétig tartott, míg meglazítottam a
köteleimet. De amúgy túlélem!” Így tehát a kisebbik rosszat választom: bölcsen
csukva tartom a szám. Matt egy ideig rám mered, majd egy sóhajjal kötszert és
fertőtlenítőt kér a nővértől. Óvatosan beköti a kezemet, és gumi kapoccsal
rögzíti a kötést. Dolga végeztével felém fordul. Meleg, kék szemei aggodalmasan
csillognak.
- Bajba keveredtél,
Kayla? – Ó, a legnagyobba, amibe csak lehet.
- Úgy is mondhatjuk.
- Anyád tud róla?
- Ő is a közepén van,
de megoldjuk. Lenne itt még valami. – Ezzel részletesen beszámolok a már egy
hete tartó folyamatos hányingerről, és próbálok célozgatni arra, hogy két hétig
tömhettek olyan gyógyszerekkel, vagy ne adj isten, méreggel, amiknek a
hatásáról fogalmam sincs. Döbbenten hallgat, úgy tűnik leesett neki a dolog.
Elgondolkodva mered maga elé, majd visszaül az asztalához. Lekászálódnék a
vizsgálóasztalról, de int, hogy maradjak a helyemen. Engedelmesen visszaülök,
elvégre Ő a profi…
Egy sor különböző
vizsgálat és egy vérvétel után végre megengedi, hogy felüljek. Visszaveszem a
felsőt, amit leparancsolt rólam. Némán ír valamit, majd a kezembe adja. Egy
receptet nyom a kezembe, de ha fegyvert fognak rám sem tudnám kiolvasni, mi van
ráírva. Na igen, az orvosok írását sose tudtam kiolvasni.
- Ezt vedd ki a legközelebbi
patikában. A vizsgálat eredményei már holnap meglesznek, mert igyekszem
megsürgetni a dolgot. Szeretném, ha visszajönnél, rendben? – Csak bólintok,
majd búcsúzóul megölelem, és távozok. A kint várakozók mérges pillantásától
kísérve sétálok ki az ajtón. Odakint szakad az eső, mintha a hangulatomat
tükrözné. Fázósan megdörzsölöm a karjaimat. Ki kellene találnom, hová menjek.
De… annyira nem tudok most koncentrálni.
Állandóan Noah arca jelenik meg
előttem, mikor azt mondtam neki, hogy nincs szükségem rá. Mekkora hazugság!
Semmi másra nincsen szükségem, csak rá. A megnyugtató ölelésére, az édes
csókjaira, szerelmes mosolyára, egyszerűen csak Rá. De persze, soha nem lehet
az enyém. Nem kárhoztathatom Noah-t arra, hogy leéljen velem néhány évet csak
azért, hogy én aztán fogjam magam, és bedobjam a törülközőt. Azt már nem.
Inkább gyűlöljön, mert kihasználtam, mintsem szeressen, és ezért törjön össze. Na
persze, nem mintha most nem ez történt volna. Összetört, és én törtem össze. De
így legalább túlléphet rajtam, mert még nem tudhatja, milyen lenne velem egy
élet. Ahogy én sem tudhatom, hogy milyen lehetne egy közös élet azzal, akit a
világon a legjobban szeretek. Az első szerelem soha nem érhet boldog véget,
mondják. De az én történetem már nem először végződik csúfosan. Viszont többé
nem kell elölről kezdenem, mert itt a mese vége. Soha, senkinek nem fogom
engedni, hogy hozzám nyúljon. Lehet, hogy soha többé nem láthatom, vagy
érinthetem, de a szívem, a lelkem és a testem örökké Noah-é marad.
Sóhajtva kapom a
vállamra a táskámat, és nekivágok, hogy keressek egy gyógyszertárat.
Szerencsémre nem telik sok időbe, hisz itt minden megtalálható. Ez New York,
baby! A patika pultja mögött álló fiatal lány unottan néz fel a
divatmagazinból. Szinte süt a tekintetéről, hogy még ő van megbántva, amiért én
bemerészeltem ide tenni a lábam…
- Szia! Miben
segíthetek?
- Ezt a receptet
szeretném kiváltani. – Nyújtottam át a kezemben szorongatott papírdarabot. A
csaj elveszi tőlem, rápillant, és egyből megváltozik a tekintete. Valahogy,
szánalom és együttérzést látok a barna szemében. Eltűnik a raktárban, addig én
az ablakon át figyelem a szemerkélő esőt. Egy hatalmas villám csap le valahol,
amit egy irtózatos dörrenés kísér. Ijedten rezzenek össze. Soha nem szerettem
ezeket a nagy viharokat, kiskoromba mindig az ágy alá bújtam előle. Ma már
persze inkább a takaró alá bújok, bár szerintem ez is elég gyerekes.
A lány
visszatér egy kicsi, hosszúkás dobozzal a kezében. Beüt valamit a pénztárgépbe,
majd miután kifizettem, a kezembe nyomja a dobozt. Rápillantok, és
megmerevedek.
- Bocsi, de itt valami
tévedés lesz. – Felvonja a szemöldökét, és újra a receptre tekint.
- Nincs itt semmiféle
tévedés. Látod? – Felém fordítja a papírt. – Ide van írva: Clearblue. Manapság
minden fiatal lány ezt vásárolja, ne aggódj. Szinte száz százalékos!
Halott sápadtan meredek
a kezemben tartott dobozkára, ami szinte égeti a kezem. Újra a papírra
pillantok, és be kell látnom, hogy a lánynak igaza van. Semmi kétség, a
recepten ez áll: Clearblue terhességi
teszt
Nagyon jó volt,de ugye Noha-é a baba? Jaj ne most egy hetet kell várnom. Imádom
VálaszTörlésHamarosan kiderül ;)Köszi, hogy írtál :)
VálaszTörlésIstenem, én tudtam! Úgy tudtam! Nem bírom megállni mosolygás nélkül. :) Ezt nem hiszem el! Siess vele, lééééécci! Még sosem vártam ennyire a hétfőt...
VálaszTörlés~ Vacak
Ennyire kiszámítható lennék? :D Igyekszem, és köszönöm, hogy írtál :)
VálaszTörlésÚristen ez valami hihetetlen!! úgy megcsavartad az egész történetet, valahogy nem számítottam erre. Gratulálok ez a fejezet valami eszméletlen lett!:) Csak így tovább, mire jön a folytatás addigra én belegebedek, hogy mi lesz:D Legfőképp Noah reakciójára vagyok kíváncsi de mi van ha Ulrich tett vele valamit? Vagy egyáltalán Noah még keresni fogja vagy végleg összetört? Nagyon sok megválaszolatlan kérdés van még hátra és érzem, hogy te ezekre hamarosan választ fogsz adni.Hajrá és várom a következőt:)
VálaszTörlésKöszönöm szépen! :) A megválaszolatlan kérdésektől remélem, hogy itt tartják a kedves olvasókat ;) De persze hamarosan választ kaptok (majdnem) minden kérdésre :P
VálaszTörlés